Átalakításnál nem elég ismerni az adott kor építészeti igényeit és belsőépítészeti stílusait. Ismerni kell azt a társadalmi környezetet, amelyben az átalakításra kerülő ingatlan keletkezett. Hogyan szolgálta akkor a benne élőket? Lakásról lévén szó: a kérdés szisztematikusan végigvezethető a XIX. századi bérházak alaprajzaitól a mai amerikai konyhás minimál-belsőépítészetig. Előbbi esetében törvényszerű volt, hogy a konyha és a nappali a lakás két ellenkező pontján kapott helyet: A cseléd főzött, és csak a kész ételt vitte az étkezőbe.
Az arisztokrácia bukásával eltűntek a cselédek, a konyhai szerepeket pedig egyre inkább a ház asszonya vette át, ezzel azonban száműzetett a nappali melegéből. A szocreál étkező-konyháinak belsőépítészete bár leküzdötte a pihenésre szolgáló nappali tér és a konyha közötti távolságot, a szagokat azonban nem kívánták a lakás legnagyobb helyiségébe vegyíteni, ezért aki a konyhában foglalatoskodott, az szükségszerűen kívülrekedt a társasági életből, illetve (jobb esetben) a társasági élet megtalálta a konyhát.
A főzés ma egyre inkább közösségi tevékenység. A “századfordulós polgári” belső esetében a konyha-cselédszoba együttesből bármelyik belsőépítész iroda szobát csinálna, a konyha pedig a hallba kerülne. Szocreál lakások esetében is vannak olyan módszerek, amelyekkel a belsőépítész nehezen tud mellélőni. Más a helyzet, ha nem egy lakást kell átalakítani, hanem kettőt kell eggyé olvasztani.
Ez volt a helyzet ennél a XIII. kerületi háznál is. Barátaink az időközben megvásárolt szomszéd garzont kívánták a meglévő lakásba integrálni. Programjukban két hálószobát és egy a lakással egybeépített, de attól mégis függetlenül megközelíthető irodahelyiséget fogalmaztak meg. Ilyen esetben nem működnek a tanult és motorikussá vált sémák, következésképpen az új kontúrokon belül kellett egy működő új struktúrát kialakítani. Így lehetett az, hogy a belsőépítészeti tervezés során a kis lakás szobája helyére került a konyha-étkező együttes, valamint a régi étkezősarok helyére – a nappali és a szülői hálószoba közé – az új fürdőszoba. A lakás legmarkánsabb új belsőépítészeti eleme az az okos körbejárható fal, ami egyik oldalról a garderobe-szekrényt, másik oldalról a konyha magas elemeit tartalmazza, a nappalinál pedig egy könyvespolcban végződik. Ez a tér-elem szigorúan elválasztja egymástól a lakás privát és publikus oldalát, olyan módon, hogy a bejáratnál és a hálószobánál átjárást enged.
Az új lakás igazoltan jól működő eleme az a dolgozószoba, ahol külső vásárlókat is fogadnak. A családfő a konyha felől léphet be, míg kliense a régi kislakás főbejáratán át úgy jut be ide, hogy nem zavarja a lakás többi részén lévőket.
Tervező: Bauer Polla, Onodi András
